Közel 500 baba fogant orvosaink kezelése nyomán

reproduktív endokrinológia

Közel 500 baba fogant orvosaink kezelése nyomán

Örömmel tesszük közzé, hogy már közel 500 kismamát gondozunk azóta, hogy tavaly, 2017 júniusában megnyitotta kapuit az Endocare Endokrinológiai Központ. Az inzulinrezisztencia, a PCO szindróma, a reproduktív endokrinológia kutatásában és kezelésében évtizedes tapasztalatot szerzett orvosi munkacsoport, kivételes orvos-szakmai tudással diagnosztizálja, kezeli és gyógyítja azokat a női és férfi pácienseket, illetve segíti azokat a párokat, akik számára a gyermekvállalás kihívásai, a szervezet egyensúlyának visszaállításával kezdődnek – s amely folyamat olykor évekig is eltart.  Ezért is nagy öröm számunkra, hogy az elmúlt 9 hónap eredményeként már csaknem 500 páciensünk jutott el – a gondos kezelések nyomán – a babavárás öröméig.  Közülük vállalták néhányan, hogy elmesélik a történetüket, mi pedig azért írtuk le, hogy mert hisszük, hogy segíthetünk ezzel azon pácienseinknek, akik talán mostanában kezdik a kezeléseket.

Lilla története

Lillával terhessége kilencedik hetében beszélgettünk. A 28 éves kismama már kamaszkorában járt nőgyógyásznál azokkal a tünetekkel, amelyek nagyon hasonlatosak voltak egy normális, pubertáskori hormonváltozással gyakran együtt járó tünetegyütteshez. Pattanásos arcbőr, rendszertelen havi ciklus. A nőgyógyász által felírt fogamzásgátlóval, mint megoldás azonban sem ő, sem a szülei nem voltak nyugodtak, mert Lilla nem érezte jól magát. Ritkult a haja és nem volt kibékülve a helyzetével. Érezte, hogy valamiért nem olyanok a mindennapjai, mint a többi kamasznak.

Az első endokrinológiai diagnózis már megállapította az inzulinrezisztenciát, azonban nem kapott a család megfelelő fogódzókat Lilla jövőjét illetően. Nem kapott diétás, étkezési tanácsokat, és a javaslat az volt, hogy amíg nem jön el a gyermekvállalás ideje, addig a nőgyógyász által felírt fogamzásgátló segít a tünetek enyhítésében.

„Utánaolvastunk a szüleimmel a neten, és azt láttuk, hogy ha az inzulinrezisztencia a diagnózis, amelyre fogamzásgátlót szed a beteg, akkor ez nagyjából egyenes út a cukorbetegség felé”

– mondja Lilla, miközben felidézi azt az időszakot, amikor a szülei lázasan kerestek új orvost számára. Ekkor már 23 éves volt, és a bizonytalanság érzése erősen hatott a mindennapjaira. Így találkozott először dr. Tűű László endokrinológussal, aki a terheléses cukorvizsgálat és egyéb laborvizsgálatok után, az inzulinrezisztencia mellett enyhe pajzsmirigy-alulműködést is megállapított. Ezért nemcsak az inzulinrezisztenciára, hanem a pajzsmirigy-problémára is kapott gyógyszert, de a legfontosabb a napi étrend átállítása, beállítása volt, a rendszeres sporttal kiegészítve. Mivel az inzulinrezisztenciával összefüggésben a petefészkekben kialakult az úgynevezett policisztás ovárium szindróma (PCOS) is, nagyon körültekintőnek kellett lenni a kezelést illetően. Körülbelül egy év múlva kezdtek javulni Lilla eredményei, miközben rendszeresen járt kontrollra. Az első évben sűrűbben, aztán már csak egy évben egyszer.

Babavárás – de hogyan?

Amikor három éve férjhez ment, akkor tudatosult benne igazán, hogy nagy valószínűséggel a gyermekvállalásban is orvosi segítségre lesz szüksége. Mert bár a leletek szerint az értékei PCO és inzulinrezisztencia szempontjából megfelelőek voltak, azonban ezt gyógyszerrel megtámogatva érték el. Vagyis nagy volt a valószínűsége annak, hogy a terhességhez nem lesz elég az addig visszaszerzett egyensúly és harmónia. Ekkor került át Tűű doktor javaslatára dr. Szakács Zoltán nőgyógyász-meddőségi specialista rendelésére. Az évek alatt összegyűjtött leletek meglehetősen vaskos anyagát átnézve, Szakács doktor számára a meddőség területén szerzett tapasztalattal nem volt kétséges, hogy a leendő kismama szervezetének felkészítése a terhességre nem megy majd egyik napról a másikra.

„Tavaly júniusban kezdtünk el próbálkozni, hogy megfoganjon a kisbabám. Amikor augusztusban először találkoztunk Szakács doktorral, azt mondta, látja az előtörténetből, hogy nem nagyon érdemes várnunk, próbáljunk meg a hormonstimulációt, s ha az nem járna sikerrel, akkor pedig az inszeminációt”

– meséli Lilla.

Két sikertelen hormonstimuláció, valamint más, a tisztánlátáshoz fontos nőgyógyászati vizsgálatok után Lilláék úgy döntöttek, nem várnak tovább, megpróbálják az inszeminációt.

„Már december volt, amikor ezt eldöntöttük. Elkezdtük a szükséges vizsgálatokat, már éppen készültünk vissza az összes lelettel Szakács doktorhoz, hogy készen állunk, amikor egy kedd reggel pozitív lett a terhességi tesztem. Így azzal a hírrel mentünk vissza Szakács doktorhoz, hogy lehet, hogy mégsem lesz inszemináció…”

– mondja mosolyogva Lilla.

„Biztos vagyok abban, hogy a hormonkezelések beszabályozták a hormonháztartásomat, mert előtte épp ismét rendszertelen volt a havi ciklusom. Másrészt szerintem az is közrejátszott ebben, hogy azzal, hogy eldöntöttük, nem várunk tovább, belevágunk az inszeminációba, és rettentően bíztunk benne, volt bennünk egyfajta elengedés is. Úgy éreztük, lement a vállunkról egy nagy teher” – sóhajt nagyot a kismama.

Szakács doktor mióta megállapította a terhességet, rendszeresen kontrollálja a kismama és a magzat állapotát.

 „Szakács doktorhoz két-háromhetente járunk a 12. hétig, ami számomra biztonságot nyújt, hiszen mindig megerősítést kapok arról, hogy minden aszerint halad, ahogy annak lennie kell. Nyilván nem szükséges ilyen gyakori kontroll egy eleve egészséges szervezetű kismamának” – teszi hozzá bölcsen Lilla. „Azonban a vetélés esélyének csökkentéséért szedett hormonok miatt kontrollálni szükséges, hogy minden a terv szerint halad-e. Mellette Tűű doktornak is háromhetente szükséges pajzsmirigy és egyéb eredményeket küldenem, így gyakorlatilag állandó e-mailes kapcsolatban vagyunk. Amiért én nagyon hálás vagyok az orvosaimnak, hiszen végig fogják a kezem, ami jelentős biztonságot ad ez alatt az időszak alatt.

Mind Szakács doktor, mind Tűű doktor hihetetlen emberséggel, kedvesen és szakértelemmel álltak hozzám mindig. Számomra nagyon megható pillanat volt, amikor a pozitív terhességi teszt után Szakács doktor megvizsgált és gratulált, hogy végre sikerült. Anikó, Szakács doktor asszisztense javasolta, hogy ne szaladjunk el, várjuk meg Tűű doktort, amíg kijön tőle a beteg, csípjük el és mondjuk el neki is a jó hírt. Sikerült is elcsípnünk. Az Endocare Intézetben mindig megvan a tisztelethez szükséges, professzionális távolságtartás a beteg és az orvos között. De amikor elmondtuk, hogy sikerült teherbe esnem, láttam rajta azt az őszinte örömöt, hogy végre a sok év munkája beérett. A nyakamba borult, és éreztem, hogy mennyire örül ő is. Tényleg megható pillanat volt.” – meséli csilingelő hangon, szeretettel a hangjában Lilla, aki októberre várja a kisbabát.

Mi pedig gratulálunk és szeretettel várjuk a kis családot ősszel, egy mosolygós fotózásra.

Köszönjük, hogy megírhattuk a történetét.