Örömmel tesszük közzé, hogy már közel 500 kismamát gondozunk azóta, hogy tavaly, 2017 júniusában megnyitotta kapuit az Endocare Endokrinológiai Központ. Az inzulinrezisztencia, a PCO szindróma, a reproduktív endokrinológia kutatásában és kezelésében évtizedes tapasztalatot szerzett orvosi munkacsoport, kivételes orvos – szakmai tudással diagnosztizálja, kezeli és gyógyítja azokat a női és férfi pácienseket, illetve segíti azokat a párokat, akik számára a gyermekvállalás kihívásai, a szervezet egyensúlyának visszaállításával kezdődnek – s amely folyamat olykor évekig is eltart. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy az elmúlt 9 hónap eredményeként már csaknem 500 páciensünk jutott el – a gondos kezelések nyomán – a babavárás öröméig. Közülük vállalták néhányan, hogy elmesélik a történetüket, mi pedig azért írtuk le, hogy mert hisszük, hogy segíthetünk ezzel azon pácienseinknek, akik talán mostanában kezdik a kezeléseket.
Lilla története
Lillával terhessége 9-dik hetében beszélgettünk. A 28 éves kismama már kamaszkorában járt nőgyógyásznál azokkal a tünetekkel, amelyek nagyon hasonlatosak voltak egy normális, pubertáskori hormonváltozással gyakran együtt járó tünetegyütteshez. Pattanásos arcbőr, rendszertelen havi ciklus……A nőgyógyász által felírt fogamzásgátlóval, mint megoldás azonban sem Ő, sem a szülei nem voltak nyugodtak, mert Lilla nem érezte jól magát. Ritkult a haja és nem volt kibékülve a helyzetével.…..érezte, hogy valamiért nem olyanok a mindennapjai, mint a többi kamasznak.
Az első endokrinológiai diagnózis már megállapította az inzulinrezisztenciát, azonban nem kapott a család megfelelő fogódzókat Lilla jövőjét illetően. Nem kapott diétás, étkezési tanácsokat és a javaslat az volt, hogy amíg nem jön el a gyermekvállalás ideje, addig a nőgyógyász által felírt fogamzásgátló segít a tünetek enyhítésében.
„Utána olvastunk a szüleimmel a neten és azt láttuk, hogy ha az inzulinrezisztencia a diagnózis, amelyre fogamzásgátlót szed a beteg, akkor ez nagyjából egyenes út a cukorbetegség felé” – mondja Lilla, miközben felidézi azt az időszakot, amikor a szülei lázasan kerestek új orvost számára. Ekkor már 23 éves volt és a bizonytalanság érzése erősen hatott a mindennapjaira. Így találkozott először dr. Tűű László endokrinológussal, aki a terheléses cukorvizsgálat és egyéb laborvizsgálatok után, az inzulinrezisztencia mellett enyhe pajzsmirigy alulműködést is megállapított. Ezért nemcsak az inzulinrezisztenciára, hanem a pajzsmirigy problémára is kapott gyógyszert, de a legfontosabb a napi étrend átállítása, beállítása volt, a rendszeres sporttal kiegészítve. Mivel az inzulinrezisztenciával összefüggésben a petefészkekben kialakult az úgynevezett policisztás ovárium szindróma (PCOS) is, nagyon körültekintőnek kellett lenni a kezelést illetően. Körülbelül egy év múlva kezdtek javulni Lilla eredményei, miközben rendszeresen járt kontrollra. Az első évben sűrűbben, aztán már csak egy évben egyszer.
Babavárás – de hogyan?
Amikor 3 éve férjhez ment, akkor tudatosult benne igazán, hogy nagy valószínűséggel a gyermekvállalásban is orvosi segítségre lesz szüksége. Mert bár a leletek szerint az értékei PCO és inzulinrezisztencia szempontjából megfelelőek voltak, azonban ezt gyógyszerrel megtámogatva érték el, vagyis nagy volt a valószínűsége annak, hogy a terhességhez nem lesz elég az addig visszaszerzett egyensúly és harmónia. Ekkor került át Tűű doktor javaslatára dr. Szakács Zoltán nőgyógyász-meddőségi specialista rendelésére. Az évek alatt összegyűjtött leletek meglehetősen vaskos anyagát átnézve, Szakács doktor számára, a meddőség területén szerezett tapasztalattal nem volt kétséges, hogy a leendő kismama szervezetének felkészítése a terhességre nem megy majd egyik napról a másikra.
„Tavaly júniusban kezdtünk el próbálkozni, hogy megfoganjon a kisbabám. Amikor augusztusban először találkoztunk Szakács doktorral, azt mondta, látja az előtörténetből, hogy nem nagyon érdemes várnunk, próbáljunk meg a hormon stimulációt, s ha az nem járna sikerrel, akkor pedig az inszeminációt” – meséli Lilla.
Két sikertelen hormon stimuláció, valamint más, a tisztánlátáshoz fontos nőgyógyászati vizsgálatok után Lilláék úgy döntöttek nem várnak tovább, megpróbálják az inszeminációt.
„Már december volt, amikor ezt eldöntöttük. Elkezdtük a szükséges vizsgálatokat, már éppen készültünk vissza az összes lelettel Szakács doktorhoz, hogy készen állunk, amikor egy kedd reggel pozitív lett a terhességi tesztem. Így azzal a hírrel mentünk vissza Szakács doktorhoz, hogy lehet, hogy mégsem lesz inszemináció…” – mondja mosolyogva Lilla. „Biztos vagyok abban, hogy a hormonkezelések beszabályozták a hormonháztartásomat, mert előtte épp ismét rendszertelen volt a havi ciklusom. Másrészt szerintem az is közrejátszott ebben, hogy azzal, hogy eldöntöttük, nem várunk tovább, belevágunk az inszeminációba, és rettentően bíztunk benne, volt bennünk egyfajta elengedés is. Úgy éreztük lement a vállunkról egy nagy teher” – sóhajt nagyot a kismama.
Szakács doktor mióta megállapította a terhességet, rendszeresen kontrollálja a kismama és a magzat állapotát.
„Szakács doktorhoz két- három hetente járunk a 12 – dik hétig, ami számomra biztonságot nyújt, hiszen mindig megerősítést kapok arról, hogy minden aszerint halad, ahogy annak lennie kell. Nyilván nem szükséges ilyen gyakori kontroll egy eleve egészséges szervezetű kismamának” – teszi hozzá bölcsen Lilla. „Azonban a vetélés esélyének csökkentéséért szedett hormonok miatt kontrollálni szükséges, hogy minden a terv szerint halad-e. Mellette Tűű doktornak is 3 hetente szükséges pajzsmirigy és egyéb eredményeket küldenem, így gyakorlatilag állandó e – malies kapcsolatban vagyunk. Amiért én nagyon hálás vagyok az orvosaimnak, hiszen végig fogják a kezem, ami jelentős biztonságot ad ez alatt az időszak alatt. Mind Szakács doktor, mind Tűű doktor hihetetlen emberséggel, kedvesen és szakértelemmel álltak hozzám mindig. Számomra nagyon megható pillanat volt, amikor a pozitív terhességi teszt után Szakács doktor megvizsgált és gratulált, hogy végre sikerült. Anikó, Szakács doktor asszisztense javasolta, hogy ne szaladjunk el, várjuk meg Tűű doktort, amíg kijön tőle a beteg, csípjük el és mondjuk el neki is a jó hírt. Sikerült is elcsípnünk. Az Endocare Intézetben mindig megvan a tisztelethez szükséges, professzionális távolság tartás a beteg és az orvos között. De amikor elmondtuk, hogy sikerült teherbe esnem, láttam rajta azt az őszinte örömet, hogy végre a sok év munkája beérett, a nyakamba borult és éreztem, hogy mennyire örül Ő is. Tényleg megható pillanat volt.” – meséli csilingelő hangon, szeretettel a hangjában Lilla, aki októberre várja a kisbabát.
Mi pedig gratulálunk és szeretettel várjuk a kis családot ősszel, egy mosolygós fotózásra.
Köszönjük, hogy megírhattuk a történetét.