Nóra első babája

PCOS

Nóra első babája

Nóra, 2016 vége felé kereste fel inzulinrezisztencia illetve policisztás ovárium szindróma (PCOS) tipikus tüneteivel Sipos Anikó doktornőt. A szervezet egyensúlya annyira nem volt a helyén, hogy gyakorlatilag nem volt havi ciklusa. Így Sipos doktornő alapos kivizsgálásba fogott. Az eredmények ismeretében pontos utasításokkal látta el Nórát, mind a gyógyszerek, mind a diéta, mind a gyógyuláshoz rendkívül fontos fizikális aktivitás (rendszeres mozgás) tekintetében és arra kérte, amint nyomai vannak a havi ciklus rendeződésének, akkor találkozzanak ismét. Nóránál, majd egy év kihagyás után, a kezelés hatására márciusban indult be újra a havi ciklus, azonban ez nem jelentette azt, hogy a petefészkekben a peteérés is egyből megfelelő egy gyermek fogantatásához.  Szeptemberben ment vissza Sipos doktornő rendelésére – novemberre pedig már a pozitív terhességi teszt után kért vizsgálati időpontot dr. Szakács Zoltán szülész-nőgyógyászhoz, aki meddőségi szakértőként tavaly óta kísérte figyelemmel az állapotát, így most azon közel 500 kismamánk egyike, akik az EndoCare Intézet fennállása (2017. június) óta már terhesgondozásra járnak hozzánk. Nóra története azonban korántsem ilyen egyszerű, mint amilyennek első olvasatra, a Sipos doktornővel való találkozások nyomán tűnik.

Nóra története

„Másfél éve az én petefészkeim telis-tele voltak kicsi cisztákkal, gyakorlatilag dugig volt mind a kettő. Egy nő, aki foglalkozik magával, ha hónapról hónapra elmarad a havi ciklusa, pontosan tudja, hogy valami nagyon nincs rendben.”

Én végigjártam az utam orvostól orvosig. Felírtak ilyen gyógyszert, meg olyat, de valójában a legrosszabb élmény nem is az volt, hogy nem igazán láttam a gyógyszerek hatását. Hanem az, hogy nem úgy vizsgáltak ki, ahogy a szervezetem állapota ezt megkívánta volna. Illetve meglehetősen gyorsan kimondták – ez egyfajta meddőség.  Ebből a helyzetből aztán igazán nehéz egy gyermekre vágyó, harmincas éveiben járó nőnek összeszednie magát. Nekem nagyon nem volt egyszerű, hiszen olyan élmények után voltam, amelyek teljesen reményvesztetté festették előttem a jövőt.

PCOS és inzulinrezisztencia gondok

Volt, amikor úgy éreztem, a legjobb nőgyógyásznál vagyok, hiszen nem véletlenül nagyon ismert, végigmentünk az összes kötelező meddőségi vizsgálaton, elmondta, hogy igen, PCOS és inzulinrezisztencia gondok nehezítik a teherbeesést. De valójában semmilyen további lépés a gyógyulásom érdekben nem történt. Nem kaptam gyógyszert, nem voltak javaslatai semmilyen terápiára, nem javasolt diétát, mozgást. Illetve mivel nem magyarázta el, hogy ez a betegség valójában mit jelent, és nem is irányított endokrinológus szakemberhez, így nem kaptam meg azt a figyelmet, amire szükségem lett volna ezzel a betegséggel – már sok évvel ezelőtt – hanem egyből átugrottunk az inszeminációra. Én azonban azt érzetem – és ezt mondtam is a férjemnek – hogy amíg az én szervezetem nincs rendben, semmilyen inszeminációnak nem látom értelmét, hiszen azt a folyamatot, hogy elmegyünk, próbálkozunk, ami esetleg sikertelenségbe torkollik, nagyon nehéz feldolgozni.

Út az Endocare-be

Úgy érzem, minden nőnek érdemes átgondolnia, aki hasonló helyzetben volt, mint én, hogy egy orvos sem tud csodát tenni, ha szervezet arra nem áll készen. Hozzáteszem, az ismeretem jelentős részét interneten szereztem, mert egy nőgyógyász nem volt egészen addig, amíg az EndoCare Intézetbe nem találkoztam Szakács doktorral, aki engem partnerként kezelve elmondta volna, hogy ezek a gondok mit jelentenek a szervezetem szempontjából. Mit „lát” belül az én endokrin rendszerem és miért reagál úgy, ahogy reagál ” – meséli szenvedélyesen a vele történteket Nóra. „Én ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy olyan érzés, mintha az ember hazaérne. Amikor Sipos doktornővel az első találkozáskor elkezdünk beszélgetni, néhány mondat után éreztem, hogy jó helyen vagyok. Értette a panaszaimat, nem tett fel felesleges kérdéseket, magyarázott és segített. Ezért is mentem vissza hozzá úgy, ahogy megbeszéltük, amikor normális ütemben visszatért a havi ciklusom. S azért is beszéltünk „egy nyelven”, mire hozzákerültem, mert addigra én már igen sokat olvastam az IR-es táplálkozásról, már egy ideje nem ettem fehér lisztet, csak lassan felszívódó ételeket.

“Én magam egyébként nem a túlsúlyos, inkább a vékony IR beteg közé tartozom. Ami azonban nagyon szimpatikus volt számomra, hogy a doktornő az én személyemhez szabta a tanácsait. Meghallgatta, hogy miben érzem jól magam, milyen ételektől komfortos a napom és ahhoz igazította a javaslatokat. Ahogy én látom, a lényeg az, amit már említettem, hogy partnerként kezelt a saját betegségem kapcsán”

– mondja meggyőződéssel.

Segít a diéta is

Nóra tehát személyre szabott, jól felépített diétás tanácsokkal, a vizsgálati eredmények alapján felírt gyógyszerekkel (amelyben nagy szerepet kaptak a vitaminok) fogott neki a terápiás időszaknak. Amelynek eredményeként, a harmincas évei közepén járva, kezdetben hiányzó havi ciklusos időszak után alig egy évvel, a petefészkekből gyakorlatilag eltűntek a terhességet akadályozó ciszták, s mára, 36 évesen az első gyermekét várja.

„Én úgy tapasztaltam magamon, hogy a mozgás őrülten fontos ebben a betegségben. Persze fontos része a gyógyszerbevétel, meg, hogy pontosan mikor mit lehet enni, de mozgás nélkül a szervezet anyagcseréje nem teljes. Én heti négyszer edzettem, plusz futottam. Mivel nem vagyok túlsúlyos, a doktornő kardio edzést javasolt, ami izomtömeget növel, nem feltétlenül fogyaszt és ez kiválóan működött is”

– mondja elégedettséggel a hangjában Nóra.

Nórával a terhessége 23. hetében beszélgettünk, a baba júliusban születik, akit vele együtt mi is nagyon váruk.

Köszönjük, hogy megosztotta velünk a történetét!