Mi a cukorbetegség?
A cukorbetegség (diabetes mellitus) alapvető oka az inzulin viszonylagos vagy teljes hiánya, illetve az inzulinhatás elmaradása. A diabetes két alapvető típusa az 1-es típusú és a 2-es típusú diabetes mellitus. Külön csoportot képeznek az egyéb, specifikus típusok és a gesztációs (terhességi) diabetes mellitus. A gesztációs diabetes (várandóság alatti cukorbetegség) olyan, különböző súlyosságú hyperglykaemiát (magas vércukorértéket) okozó szénhidrátanyagcsere-zavar, amely első ízben a terhesség során kezdődik vagy kerül felismerésre. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a glukóz-intolerancia már a terhesség előtt is fennállt, csak korábban nem került felismerésre. A betegség kimondásához laboratóriumi vércukor-meghatározás, ún. cukorterheléses vizsgálat szükséges. Elsősorban gyermekeknél és fiatal felnőtteknél diagnosztizálnak 1-es típusú cukorbetegséget. Mivel az 1-es típusú cukorbetegségben gyorsan és végleg elpusztulnak az inzulintermelő sejtek, a betegség gyorsan kialakul és csak inzulinnal kezelhető. Napjaink jellegzetes gondja, hogy a 2-es típusú diabetes előfordulása egyre fiatalabb életkorra tolódik. Így, a korábban nem észlelt diabetes-típus, a gyermek- és ifjúkori 2-es típusú cukorbetegség már hazánkban sem számít ritkaságnak.
Milyen tünetei vannak a cukorbetegségnek?
A cukorbetegség klinikai tünetei nagyban függenek attól, hogy milyen típusú diabetesről van szó. Az 1-es típusú cukorbetegségre jellemző, hogy az eddig megszokott táplálkozás ellenére a páciens fogy, erőtlenné válik. Nagy mennyiségű cukor jelenik meg a vizeletben, a vizelet mennyisége nő, és emiatt szomjúság, fokozott folyadékfogyasztás alakul ki. A vizeletben aceton mutatható ki és a beteg lehelete jellegzetesen aromás illatú. A 2-es típusú cukorbetegségben az érintettek jelentős része túlsúlyos vagy elhízott. A betegség kialakulása lassú és hosszú ideig tünetmentes. Sokszor előbb alakulhat ki a cukorbetegséggel összefüggő maradandó károsodás (általában érszövődmény), mint bármilyen panasz. Korai felismerése csak célzott szűrővizsgálattal lehetséges.
A cukorbetegség hosszú távú szövődményei
Minél kevésbé van a vércukorszint egyensúlyban tartva, annál nagyobb a szövődmények kockázata. Elhanyagolt esetben idővel a cukorbetegség szövődményei akadályozzák a normális életvitelt és veszélyeztetik az életet is. A cukorbetegség növeli a különböző kardiovaszkuláris (szív-érrendszeri) betegségek kockázatát, károsítja az idegeket tápláló kiserek falát (idegkárosodás, neuropátia), később érintett lesz a vese is és vesekárosodás lép fel (nefropátia), de a szemet (a retina kisereit rombolva diabéteszes retinopátia alakul ki, ami akár vaksághoz vezethet) és a lábat sem kíméli.
Kezelés
A cukorbetegség kezelési lehetőségei nem-gyógyszeres (életmódbeli) és gyógyszeres formákra oszthatók. A nem-gyógyszeres kezelés magában foglalja a megfelelő étrend tartását és a napi rendszerességű fizikai aktivitás végzését.
Az egyénre szabott táplálkozásterápia a diabetes-prevenció, a kezelés és az önmenedzselés fontos része. Gyakorlott dietetikus irányításával történő elsajátítása 1-es típusú diabetesben 0,3–1,0%-os, 2-es típusú diabetesben 0,5–2,0%-os HbA1c-csökkenést eredményezhet. Az egyénre szabott diéta nemcsak az életmódkezelés, hanem a tablettás és vagy inzulinos kezelésben részesülő páciensek terápiájának elengedhetetlen része.
Az étrendtervezés szempontjai a diabetes különböző formáiban részben azonosak, részben eltérőek (energiatartalom, az étkezések gyakorisága). Ez utóbbiakat befolyásolja az érintett személy tápláltsági állapota, energiaszükséglete, fizikai aktivitása, az alkalmazott vércukorcsökkentő gyógyszeres kezelés formája, valamint az egyes készítmények hatása (pl.: hatáskezdet és -tartam, humán vagy analóg inzulinkészítmények).
A cukorbetegség minden formájában szükséges az egyénre adaptált és az érintett személlyel egyeztetett orvosi kezelés, gondozás, egyénre szabott dietetikai tanácsadás szakképzett dietetikus közreműködésével.