Progeszteronpótlás

A progeszteron egy női nemi szteroidhormon, amelyet a petefészekben a peteérést (ovuláció) követően kialakult sárgatest (corpus luteum) termel a női ciklus második felében.
Ez a hormon segíti elő a méhnyálkahártya megfelelő szerkezeti átalakulását a terhesség befogadására és a szervezetben szerteágazó nőgyógyászati, hormonális és immunológiai hatásai révén az egyik legfontosabb támogatóként segíti elő a terhesség megmaradását, ezen kívül megfelelő mennyisége a méhnyálkahártya egészségét, normál menstruációs ciklusmintázat kialakulását is szolgálja.
Amennyiben terhesség jön létre a megtermékenyített petesejtből, a beágyazódás során munkálkodó, méhlepény kialakulásáért felelő magzati eredetű sejtek hCG (humán koriongonadotropin) hormont kezdenek termelni, mely a sárgatest fennmaradását segíti elő a terhesség első 10-12. hetében, ezt követően a progeszteron hormon termelését a méhlepény veszi át, a progeszteron mennyisége a terhesség végéig folyamatosan emelkedik.

Ha nem következik be terhesség, a sárgatest a ciklus végére fokozatosan elsorvad, ennek hatására a vér progeszteronszintje gyorsan csökken. Emiatt a megvastagodott és petesejt befogadására átalakult méhnyálkahártya leválik, megindul a menstruáció.

A fentiek alapján kimondhatjuk, hogy amennyiben teherbeesési szándékunk van, a progeszteronszintünk ismerete és normál tartományban tartása elengedhetetlen, hiszen: a ciklus második felében mért progeszteronszint alapján következtethetünk peteérés meglétére vagy hiányára (mely a petesejt kiszabadulását jelzi, ami elengedhetetlen a nem asszisztált megtermékenyítési úton történő teherbeesés esetén) ezen kívül a ciklus második felében jelen lévő megfelelő mennyiségű progeszteronszint elengedhetetlen a koraterhesség megmaradásához.

A progeszteronszint a vérből laborvizsgálat segítségével egyszerűen kimutatható, azonban a kapott eredmény értékelése ennél jóval összetettebb: a hormonértékek a női ciklus alatt dinamikus változásban vannak, egymásra is hatnak, és értéküket a meglévő társbetegségek, használt gyógyszerek is módosíthatják. Emiatt már a laborok időpontjának meghatározásában és a vizsgálandó hormonok kiválasztásában is szakember segítségére van szükség: a vizsgálatot megelőzően érdemes endokrinológus vagy személyre szabott progeszteronszint monitorizálásban jártas szülész-nőgyógyász szakember segítségét kérni, aki a laborleletek szakszerű értékelése mellett a szükséges terápiában is segítséget tud nyújtani.

A ciklus második felében észlelt alacsony progeszteronszint minden esetben részletes kivizsgálást igénylő állapot, hiszen a fentiek alapján a peteérés hiányára vagy nem megfelelő működésére utalhat, mely elengedhetetlen a természetes úton történő teherbeeséshez.
A peteérés hiánya (anovulatio) számos nőgyógyászati és endokrin kórkép velejárója lehet, az okok feltárása minden esetben szakorvosi feladat.
Amennyiben peteérés valószínűsíthető, de a progeszteron szint még így is alacsonyabb az elvárt szintnél, a szakorvos progeszteron pótlás bevezetését javasolhatja, melynek beállítása minden esetben személyre szabott.

A progeszteron pótlás a fent említett hormon szintjének külső segítséggel történő emelését jelenti (erre számos különböző esetben lehet szükség, a téma összetettsége miatt cikkünkben a teherbe esés és a várandósság időszakára koncentrálunk), melyet legtöbbször a ciklus második felében periodikusan, vagy létrejött terhesség esetén folyamatosan alkalmazunk.

A megfelelő progeszteron szint fenntartásának célja a terhesség megtartása és a terhességi komplikációk csökkentése. A pótlás Magyarországon megtörténhet hüvelyben alkalmazható, szájon át szedhető és bőr alá injekciózható készítményekkel, vagy ezek kombinációjával is, ennek kiválasztása minden esetben személyre szabott.

A progeszteronpótlásra a babavárás idején terápiás céllal akkor lehet szükségünk, ha progeszteronszintünk alacsonyabb az elvártnál, koraterhességben panaszosak vagyunk (vérzés, erős görcs) vagy megelőzési céllal akkor, ha asszisztált reprodukciós kezelésben vettünk részt vagy az előzményben bizonyos nőgyógyászati, endokrinológiai vagy terhességi komplikációk szerepelnek.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a progeszteron pótlás egy dinamikus egyensúlyt képez, melynek a progeszteron monitorizálás szerves része: a megfelelő progeszteronszint hosszú távú fenntartásához elengedhetetlen a progeszteronszintek gyakori ellenőrzése, ennek ismeretében gyakran a kezelés finomhangolása is.

A progeszteron monitorizálás a progeszteron hormon szintjének gyakori (kb. két hetente történő) ellenőrzését jelenti, amit a témában jártas szakember értékel ki a terhességi korra jellemző normálértékek figyelembevételével: amennyiben a látott értékek vagy a kórelőzményben szereplő adatok progeszteron pótlást igényelnek, ennek segítségével a progeszteron terápia maximálisan személyre szabható.

Az alábbi esetek összefüggésbe hozhatóak a nem megfelelő progeszteron szinttel, ezért ezekben az esetekben már a pozitív terhességi teszttől érdemes elkezdeni a progeszteronszint monitorizálást:

1. előzményben szereplő megelőző vetélés, fenyegető vetélés esetén
2. nehezített teherbeesést követően létrejött terhesség esetén
3. megelőző szülészeti komplikációk esetén

(előzményben szereplő méhen belüli elhalás, koraszülés, lepényleválás, terhességi magasvérnyomás, toxaemia, prae-eclampsia, HELLP sy.)

4. 4. méh fejlődési rendellenessége esetén
5. előzményben szereplő endometriosis esetén
6. előzményben szereplő PCOS esetén
7. asszisztált reprodukciós eljárás során létrejött terhesség esetén (ebben az esetben a progeszteron szint monitorizálása már előbb, a beültetést megelőzően javasolt, a reprodukciós centrum iránymutatásának megfelelően)

Mi a teendő természetes úton fogant terhesség esetén, ahol az előzményben nem szerepel megelőző terhességi komplikáció, endokrin betegség?

Ebben az esetben a progeszteron szint rutinszerű vizsgálata nem indokolt, azonban panaszok esetén (hüvelyi vérzés, erős alhasi görcs) a nőgyógyászati vizsgálatot érdemes progeszteronszint méréssel is kiegészíteni.

Forrás: https://naprotechnology.com/progesterone/